A WWF Magyarország szerint ez egyértelmű visszalépés lenne, figyelembe véve azt is, hogy a jelenlegi előremutató szabályozás egy hosszas alkufolyamat eredménye. A 2009-ben elfogadott, új erdőtörvény idén ősszel újra napirendre kerülő módosításának fő célja az Európai Uniós kötelezettségeknek megfelelő változtatások beépítése, illetve az elmúlt négy év során felszínre kerülő kisebb alkalmazási problémáknak, a törvény „gyermekbetegségeinek” korrigálása. A hamarosan a Parlament elé kerülő módosítás azonban alkalmat teremt a korábban már kialkudott, természetvédelmi vagy közjóléti szempontból jelentős szabályok szűk látókörű gazdasági érdekek szerinti megváltoztatására is.

A 2009-es erdőtörvény WWF által is támogatott vívmánya, hogy az állami tulajdonú, védelmi vagy közjóléti – tehát nem gazdasági – rendeltetésű erdők egy részén már nem alkalmazható a vágásterületeket kialakító hagyományos erdőgazdálkodás (Evt. 10§ (1)). Az e körbe tartozó, főként őshonos fafajokból álló erdők harmadán néhány évtized alatt természetközeli, ún. szálaló erdőgazdálkodásra szükséges áttérni, vagy ha ez nehézségekbe ütközik, akkor nem folytatni tovább faanyagtermelést. A szabályozás biztosítja, hogy az ország erdőterületének mintegy 7-8%-án folyamatos legyen az erdőborítás, és ezzel az élővilág megőrzésének feltételei javuljanak, valamint a turizmus, rekreáció szempontjából fontos közjóléti célok érvényesülhessenek. Az új szabályozás a síkvidéki erdőket a Nyírségtől Gemencen át Somogyig csaknem negyven erdőtervezési körzetben kivenné a vonatkozó paragrafus hatálya alól, ezáltal sok ezer hektárnyi, még megmaradt őshonos erdőben továbbra is a hagyományos módon – döntően tarvágással – történne a vágásérettnek ítélt erdők felújítása.

Az erdőgazdálkodók pénzügyi szempontokra, illetve a síksági erdőtípusok – pl. ártéri ligeterdők – természetközeli gazdálkodásával kapcsolatos tapasztalatok hiányára hivatkoznak, jóllehet ezek a „nehézségek” aligha állnak arányban a szóban forgó erdők természetvédelmi és társadalmi értékével.

„Nem értjük, hogy miért kellene az új erdőtörvényünk hosszútávon előremutató törekvéseit alig négy év után felülbírálni” – mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdővédelmi Programjának vezetője. „Az Alföldön hírmondóként megmaradt pusztai tölgyesek, ligeterdők hazánk természeti örökségének kiemelkedő értékei, és ezek sorsát is megpecsételheti a hagyományos, tarvágáson alapuló gazdálkodás általános alkalmazása. Legalább a védett területek egy részén biztosítani kell, hogy más módszereket használjunk; erre szolgál a mostani erdőtörvény – a gazdálkodás szempontjából meglehetősen rugalmas – előírása. Hiába költünk sok millió forintot nemzeti és Európai Uniós forrásokból látogatóközpontokra, turistaházakra, vagy erdei kisvasutakra, ha végül nemigen lesz mit bemutatni a környező erdőkben.” – fűzte hozzá a szakember. A WWF Magyarország reméli, hogy a Parlament elé kerülő erdőtörvény módosítása megfelelő módon javítani fogja az erdőgazdálkodás feltételeit, miközben a természetvédelmi és közjóléti célkitűzések sem esnek áldozatul a vélt vagy valós pénzügyi szempontoknak. Az állami erdőkben valamennyien otthon vagyunk.