A karácsonyi logisztika, az ajándékvásárlás, a főzés, a fadíszítés a kisebb méretű a családokat is megpróbáltatások elé állítja. De vajon hogyan oldják meg mindezt ott, ahol nyolc-kilenc gyermek van, 15 unoka, és hatalmas korkülönbség a csemeték között? Íme két pécsi család, ahol 12 rúd bejgli kerül az asztalra és minimum három adag készül minden süteményből.
Székely Kamilla nyolc gyermek édesanyja, a legfiatalabb 22, a legidősebb 38 éves. Emellett tizenötszörös nagymama, hiszen hat gyermeke már családot alapított. Ebből kifolyólag az év jelentős részében a szülői ház csendes, nincs akkora lárma és átjáróház, mint régen. Egyetlen gyermek él csak otthon, illetve egy másik testvér saját családjával a ház földszintjét alakította át különálló lakrésznek.
A 33 fősre duzzadt család összetartása és a közös ünnep megszervezése nem könnyű feladat – meséli Kamilla. Az ajándékok beszerzését a tumultust kikerülvén december elejére időzítik, ilyenkor férjével, Farkas Andrással – aki egyébként minden más feladatból is kiveszi a részét – egy hetet szánnak a feladatra. Idén viszont kicsit más lesz a karácsony, a családtagok élményt, nevezetesen egy közös tavaszi hosszú hétvégét ajándékoznak egymásnak.
Az ünnepi vacsora kétségtelenül nagy falat – ami a mennyiségeket illeti. Tulajdonképpen egy kisebb lakodalomnak felel meg a közös étkezés. Bár a család fele nyolc év alatti unoka, azért 12 rúd bejgli simán elfogy a karácsonytól szilveszterig tartó időszakban. A konyhai feladatokat megosztják egymás között, zárt körű online csoportban beszélik meg, hogy ki mit hoz, mivel készül, hogy ne egy emberre, háziasszonyra háruljon a sütés-főzés összes terhe.
Ha valaki netán azt kérdezné: hová ül le ennyi ember, akkor Kamilláék azt válaszolnák, hogy két asztalhoz. Mert így van: 26-án dupla asztalon terítenek, hogy mindenki kényelmesen elférjen. Amikor pedig túl nagy lesz a zsivaj, akkor az unokák le tudnak menni a földszinti konditerembe és ki tudják tombolni magukat a bordásfalakon.
A “szűk” Várdai család tizenegy tagú, Krisztinának és férjének kilenc gyermeke van. Hárman már saját családot alapítottak, a legfiatalabb testvér, Marci azonban még óvodás. További érdekesség, hogy a legkisebb csemete nyolc hónaposan lett nagybácsi. Gyakorlatilag egyidős idősebb testvérének gyermekével. Krisztináék tehát nagyszülők – ráadásul hamarosan négyszeresen -, ugyanakkor aktív szülők is, hiszen hat gyermekük még otthon, velük egy háztartásban él.
A karácsonyi készülődést igyekeznek a lehető legnyugodtabban megoldani. Az adventi időszak náluk igazi lelki hangolódást jelent az ünnepre. Minden vasárnap, amikor meggyújtanak egy gyertyát, összeül a család, a gyerekek műsorral készülnek és mindenki elmondja, hogy milyen rossz tulajdonságát kellene levetkőznie a következő héten.
Az ajándékozás másodrangú dolog, és mivel nagy a család, ezért általában mindenki azt kapja, mire amúgy is szüksége lenne. Saját készítésű ajándékok is kerülnek a fa alá, mindenki meglep mindenkit valami apró figyelmességgel. A nagyobb testvérek viszont összeadják a pénz, és igyekeznek teljesíteni a kicsik extrább kívánságait.
Az ünnepi ebéd elkészítése korábban jóval nehezebb ügy volt – mondja Krisztina. Évekkel ezelőtt ugyanis minden konyhai teendő rá hárult, most azonban a sütést egy az egyben magukra vállalják a lányai. Mézeskalács, csokikenyér, krémes és különböző ízű sós rudak nélkül nincs ünnep, de tortával is készülnek, mivel a legfiatalabb gyermek ilyenkor ünnepli a születésnapját. Alapszabály, hogy három adagnál semmiből sem készítenek kevesebbet.
Várdaiéknál a szentestét mindenki “szűk” családi körben ünnepli, és csak 26-án ülnek együtt asztalhoz. Idén azonban már 25-én összejönnek néhányan, mert a Pécsi Nemzeti Színháznak köszönhetően ingyen megnézhetik a Holdbeli csónakost. Ahogy Krisztina mondja, hatalmas ajándék ez nekik, hiszen ritkán jutnak el színházba. Ennyi főnek ugyanis nagyon sokba kerül a jegy.
Kiemelt képünk illusztráció