Hol van már az első három évad, Jack Bauer már nem csak a CTU egyik ügynöke, aki időnként terroristákba botlik, mint valami különösen peches John McClane. Sőt túl vagyunk a nyolcadik, fárasztó napon is, Jack Bauer már nem csupán egy Chuck Norrist mímelő Charles Bronson. A kilencedik évadban leginkább olyan mint egy kissé megfáradt Steven Segal, akiből azért időnként előbújik a Jean-Calude Van Damme. A mimika teljes hiányával, kissé szomorkásan töri a bordákat, és közben még a pólója sem lesz pecsétes.
A CIA titkos londoni központja ugye meg sem kottyant neki, kihozta Chloét, aki mostanában emósban nyomja, már ha nem értem félre a jelmeztervezők szándékát. Az is lehet, hogy egy nyolcvanas évekből itt felejtett gruftie, aki azóta a világ mulandóságán kesereg. De persze Jack nem csak úgy szívjóságból engedte el a gót tinilánynak öltöző Chloe O’Brient, hanem, hogy visszatérjen ahhoz a harckercsapathoz, amit egy képzeletbeli Julian Assange vezet, és kormányzati információkat szivárogtatnak ki.
