A miniszter rámutatott: a keresztény emberképet “kristálytisztán” mutatja meg egyebek mellett az a nevelőszülői hálózat, amelynek keretében célul tűzték ki, hogy 2014. január 1-jétől egyetlen egy szülő vagy család nélküli kisgyermeket sem adnak intézetbe 12 éves korig, valamint 2017. január 1-jére egyetlen ilyen korú gyermek se legyen intézetben, hanem mindegyikük családban éljen.

Balog Zoltán megemlítette: komoly felkészítő képzést indítottak a nevelőszülőknek, hogy minél jobban el tudják látni feladatukat, ebben pedig sok segítséget kaptak az egyházaktól, amelyek közül kiemelkedik a görög katolikus egyház. Azzal is igyekeznek vonzóvá tenni a nevelőszülőséget, hogy munkaviszonynak ismerik el ezt a tevékenységet – jegyezte meg.

A diakóniai, a kulturális és a közéleti munka, továbbá az oktatás fontos feladatai a keresztény közösségeknek, amiket rajtuk kívül ugyan mások is el tudnak végezni, “egy dolgot azonban csak mi tudunk: a keresztény tudatot” a nevelői, oktatói, szeretetszolgálati munkában éppúgy, mint a törvényhozásban – mondta. A keresztények életének középpontjában ugyanis ott van a mérce, amihez képest vizsgálják meg, hogy valami jó-e vagy rossz – mutatott rá.

Meglátása szerint a keresztények és a nem keresztények között az a különbség, hogy a keresztények nem próbálják meg lejjebb venni az erkölcsi “lécet” még akkor sem, ha nem tudják átugrani, szemben a nem keresztényekkel. A hívő ember tudja, hogy ha nem is viszi át mindig az erkölcsi lécet, a bűnvallomás után bűnbocsánatot kaphat – jegyezte meg.

A tárcavezető kiemelte: mércét kell állítani először magunknak, azután a társadalomnak, utóbbival pedig esélyt teremtenek arra, hogy szembesüljenek azzal, hogy mi a jó és mi a rossz. Ennek érdekében vezette be a kormány az erkölcstan oktatást, ugyanis Magyarország eddig az egyetlen volt az egykori kommunista országok közül, ahol nem volt kötelező az erkölcstan oktatás. Utalt arra: “picit rosszul esett” neki, amikor volt olyan hang az egyházak közül, miszerint ők nem kérték a hitoktatás rendszerének átalakítását, pedig “e nélkül nincs jövője az országnak”.

Majnek Antal munkácsi püspök kiemelte: az önzésre épülő társadalom nem maradhat fenn, mert ez esetben felbomlanak a családok, és nem sokkal ezután a nemzet is. Hozzáfűzte: a mai európai jóléti társadalmak tagjaiból hiányzik az elköteleződés, az áldozathozatal és a felelősségérzet.

Beszámolt arról: Kárpátalján több mint 40 felekezet működik, a római katolikusok 60 ezren, a görög katolikusok pedig 300 ezren vannak, és Kárpátalján kapták vissza a legtöbb templomot a katolikusok a kommunizmus bukása után a Szovjetunió utódállamaiban.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke arról beszélt: az egyháznak óvakodnia kell attól, hogy “irredenta próbálkozások fedezetéül szolgáljon”, ugyanakkor “Isten ellen lázad, aki magyarságát szégyelli”. Úgy fogalmazott: az erdélyi magyarság körében egyre inkább lábra kap a világpolgár szemlélet, ami a közösségeik apadásához vezethet, ezért az egyháznak a hívek között kell munkálnia a lelki megújulást.

Pásztor Zoltán kassai püspöki helynök felhívta a figyelmet: újjá kell éleszteni a felvidéki magyar társadalmat, az egyház természetes feladata pedig az élet gondozása, ami alapvetően segíti az egyes emberek identitásának kialakítását. Meg kell védeni a szülők jogát gyermekeik nevelésében elsősorban erkölcsi és vallási tekintetben – hangsúlyozta.

Tempfli Imre plébános a nyugati diaszpórában élő magyarokkal kapcsolatban elmondta: sokat jelent az idegenben élőknek a magyar papokkal való találkozás, ezért Németországban 67 katolikus missziót tartanak fenn a magyarok számára és 193 miséző helyük van, miáltal 170 ezer embert érnek el.

(Szöveg: MTI)