Ennek eredményeként eljön az az idő, hogy átgondoljuk prioritásainkat.
@követő #Boldogság #Szeretet #Harmónia #Biztonság #Strabilitás #Otthon #Tisztesség #Őszinteség.
Forrás: https://www.facebook.com/fulophenrik/
1848. március 15-én – az európai forradalmi hullám részeként – Pest-Budán is kitört és vér nélkül győzött a forradalom a nemzeti szuverenitás és a polgári átalakulás jelszavaival („egyenlőség, szabadság, testvériség”). Megszületett a modern parlamentáris Magyarország, és megkezdődött a szabadságharchoz vezető folyamat, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
A „Pilvax-kör” (többek között Petőfi, Jókai, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula) előző este határozta el véglegesen, hogy a bécsi forradalom nyomán cselekvésre szánja el magát. Március 15-én délelőtt mozgósították
az egyetemi ifjúságot, felolvasták a 12 pontot, amelyet később Landerer és Heckenast nyomdájában a Nemzeti dallal együtt, cenzori engedély nélkül kinyomtattak (így született meg a sajtószabadság).
Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál tartottak nagygyűlést, majd a tízezresre duzzadt tömeg a hajóhídon átvonult Budára, ahol a megrettent Helytartótanács életbe léptette a 12 pontban foglalt követeléseket, és szabadon bocsátotta az állítólagos sajtóvétség miatt bebörtönzött Táncsics Mihály újságírót, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a betiltott Bánk Bán előadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.
A szabadságharc bukása után valamennyi társadalmi réteg titokban ápolta március 15-e emlékét, pedig a megtorlás évei alatt nemcsak a forradalom
vívmányainak megemlítése volt tiltott, hanem a Kossuth-szakáll, a piros-fehér zöld szín és a Rákóczi-nóta is.
Az 1867-es kiegyezést követően szabadabbá, de az osztrák–magyar együttműködés érdekében óvatosabbá is vált a megemlékezés. 1898-ban, a fél évszázados évforduló alkalmából hallgatólagosan elfogadták március 15-e megünneplését, állami ünneppé azonban az 1848-as törvények szentesítésének napját, április 11-ét tették.
Március 15-e 1928-ban vált hivatalos keretek közt megtartott nemzeti megemlékezéssé. A kommunisták az 1950-es években eltörölték (az 1956-os forradalom több ponton felelevenítette 1848 eszméit), majd később újra visszaállították a szigorúan meghatározott keretek közti megünneplését.
A rendszerváltozás után az Országgyűlés nyilvánította hivatalos nemzeti ünneppé az 1991. évi VIII. tv.alapján, amelyet a 2012-es Alaptörvény is megerősített.
A nemzeti ünnepen Magyarország lobogójának felvonása után a forradalom kiemelt helyszínein (a Nemzeti Múzeumnál, a budai várban) emlékeznek
meg a forradalomról.
Forrás: kormányponthu
Amikor a szimpátia és a szeretet kapcsolata összetalálkozik, valami különleges és megmagyarázhatatlan születik, egyben veszi kezdetét. Az az érzés, amikor valaki megérint, megért és elfogad úgy, ahogy vagy, olyan, mint a szívnek szánt ölelés. Ez a pillanat olvasztó, gyengéd és olyan, mint életünkben elsőként megpillantani az eső utáni szivárványt. Nem minden nap találkozunk olyan emberekkel, akik képesek ezt a fajta felülírhatatlan kötődést kínálni. Ezért is különleges, ha rátalálunk valakire, aki nemcsak megért, hanem szeret is minket azért, akik és amilyenek vagyunk. Ez a kapcsolat táplálja a lelket és inspirál bennünket, hogy jobban teljesítsünk és jobb emberé váljunk. Köszönettel és hálával tartozunk azoknak, akik ilyen módon megérintenek, megértenek a saját életünket labirintusában. Az ő szeretetük és támogatásuk értékesebb, mint bármi más. Legyünk hálásak ezért az ajándékért, és ne felejtsük el, hogy mi is ugyanezt az életérzést, ölelést adjuk tovább másoknak is. Szóval, ha találkozol valakivel, aki megért, aki szeret és aki támogat, tartsd szorosan magad mellett. Ez a kapcsolat az életed egyik legnagyobb kincse lehet. Ne feledd, hogy te is képes vagy ugyanezt az érzést másoknak nyújtani. Egy kis szimpátia és sok szeretet soha nem megy kárba. – #Szeretet #Szimpátia #kapcsolatok
Írta:
Fülöp Henrik
Forrás:https://www.facebook.com/fulophenrik/k