Hazajönnek-e a Csontváry-képek? Mihez kezd egy fővárosi régész szakember Pécsen? Milyen kapcsolat van egyház és kultúra között? A Janus Pannonius Múzeum új igazgatója, a harvardi egyetem egykori ösztöndíjasa, Csornay Boldizsár új utat adna a városi intézményeknek.
– Miért döntött úgy, hogy pályázik a JPM igazgatói posztjára? Nem érzi visszalépésnek a nagy szakmai múlttal rendelkező fővárosi intézmények vezetése után, hogy egy vidéki intézmény igazgatója legyen?
– Múzeumi ember vagyok, eddigi szakmai pályafutásom nagyobb részét kiemelkedő, országos múzeumokban töltöttem, ez a terület igazán közel áll hozzám. Vezettem a Nemzeti Örökségvédelmi Központot is. Engem nagyon izgat ez a kulturális közeg, Pécsen annyira komplex a Janus Pannonius Múzeum feladatköre – ami nyilván a Zsolnay-negyeddel együtt értendő –, hogy úgy gondoltam, ez olyan kihívás, amelynek megpróbálok eleget tenni.
– Mennyi rálátása van a pécsi kulturális és művészeti életre? Budapestről mennyire lehetett nyomon követni az itteni eseményeket?
– Mint régész és részben egyetemi ember főképpen ezen a területen dolgozó kollégákat ismerem, mások mellett Visy Zsolt professzort is. Én elsősorban innen közelítem meg a pécsi kulturális életet. A világörökségi helyszínek nagyon fontosak, ugyanakkor természetesen tájékozódtam a többi területet illetően is. Az általában vett pécsi létnek, az itteni gazdasági életnek nagyon fontos tényezője lehet a múzeum – ahogy a Zsolnay Kulturális Negyed is.
– Melyek a legfontosabb feladatok, teendők, amelyeket mindenképpen meg kell oldani a közeljövőben?
– Egy belső szervezeti fejlesztés mindenképpen szükséges. Fontos lesz a munkakörülmények rendezése, fontos az elhasznált, leromlott ingatlanok hasznosítása, lényeges a kapcsolatok erősítése az egyetemmel. A múzeumnak olyan fantasztikus gyűjteményei vannak, amely már önmagában is kényszerítő erő, hogy az egyetemi művészeti képzés erre is támaszkodjon. Az igazi kitörési pontot a turizmusban látom jelenleg, ami az egyetemi élet fejlesztésével karöltve lehetséges. A Zsolnay-negyed mellett a pécsi egyházmegyével való kapcsolatot is erősíteni szükséges. Ugyan nem egy múzeum feladata a hitélet, de a kulturális élet egyes elemei kikerülhetetlenül összefonódnak az egyházi élettel, annak kulturális kincseivel – főleg Pécsen.
– A múzeum gazdálkodása átkerült az önkormányzathoz, ami nyilván csökkenti az intézmény mozgásterét. Ezen a téren mi várható?
– Ennek nem örülök, bár erre egy, a város meghaladó jogszabály miatt került sor. Egy átszervezéssel visszanyerhető az önálló gazdálkodás, ennek alapvető feltétele, hogy intézményben legalább százan dolgozzanak. Ennél kisebb múzeumok is próbálkoznak ezzel, néhány helyen sikerrel is.
– Mi a véleménye a Csontváry-képek budapesti kiállításáról? Mennyire valósak azok a félelmek, hogy nem kerülnek vissza Pécsre?
– Először én is megijedtem, de aztán Lázár János kijelentése megnyugtatott, hogy az alkotások visszakerülnek Pécsre. A gyűjtemény a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, ezért a város egy kicsit sarokba van szorítva, nem ő diktálja a feltételeket. A fővárosi tárlat ugyanakkor fontos Csontváry gyűjteményének közismertté tételében, így ha a képek újból Pécsen lesznek láthatók, akkor nyilván nagyobb érdeklődés övezi majd őket. A gyűjtemény korábbi – gyengén sikerült – külföldi bemutatói miatt el lehetne gondolkodni azon, hogy újból megmutassuk Csontváryt a nagyvilágnak.
– Vannak-e tervei olyan nagyszabású kiállítások megrendezésére, mint amilyen például legutóbb a Leonardo-tárlat volt?
– Egy nagy volumenű tárlat előkészítése másfél-két évig tart. Időt kell szánni arra, hogy ne egyszerű kiállításokat tartsunk, hanem elérjük, hogy – például – megfelelő látogatottságuk legyen. Baranyában volt pár olyan tárlat, amelyen alig-alig voltak látogatók. Hirtelen, hűbelebalázs módjára belevágni egy ilyen elképzelésbe nem lehet. Ráadásul már elkészült az idei esztendőre vonatkozó éves múzeumi munkaterv, azt felrúgni egy új igazgató jöttével nem szabad. Ennek ellenére vannak elképzeléseim, főleg olyan tematikus kiállításokra, amelyeket több évre terveznék, amelyekre fel lehet építeni egy sorozatot. De a Nemzeti Múzeum vagy más fővárosi intézmények gyűjteményeit is be lehetne fogadni időnként. Egy olyan nagy szabású tárlat megrendezését, mint amilyen például a Leonardo-kiállítás volt, alaposan át kell gondolni.
Címlapképünk forrása: http://www.mnm-nok.gov.hu