Birtokba venni az időjárást 2025-ben – ezzel a hangzatos címmel készült még 1996-ban egy elemzés az USA légierejének felsőfokú oktatási intézményében, az AU-n (Légügyi Egyetem). A már csak az Internet Archívumban elérhető cikk azt ígérte, hogy a mesterséges köd vagy jégverés segítségével az Egyesült Államok hadereje olyan szinten uralhatja a hadszíntereket, mint soha korábban. A cikk „nagyon rizikós, de nagyon kifizetődő” kísérleti technológiákról szólt, amelyek azóta sem kerültek közelebb a gyakorlati alkalmazáshoz.

A szerzők viszont szándéktalanul hozzájárultak az egyik legmakacsabb internetes blöff, a chemtrail összeesküvés-elmélet elterjedéséhez (az angol mozaikszó a kémia és a csík szó összekapcsolásából ered). Az elmélet első, már 1996-ban felbukkant változata szerint az amerikai légierő titokzatos vegyszerekkel permetezi a lakosságot, és a jelenséget úgy lehet felismerni, hogy a gépek korábban nem látott mintázatban húznak kondenzcsíkokat az égre. Ahogy az elmélet terjedt, úgy bővült a permetezett szerek listája a báriumtól az alumíniumsókon, a tóriumon és a szilícium-karbidon át egészen a műanyag szálacskákig.

Hogy miért? Az elmélet hirdetői szerint rajtunk próbálják ki a titkos fejlesztésű fegyvereket, például jó vezetőképességű anyagok kiszórásával egy óriási elektromágneses eszközt, vegyi úton ellenőrzik a születésszámot, akadályozzák (vagy éppenséggel fokozzák) a globális felmelegedést – az okok listája zavarba ejtően bőséges, akárcsak az elmélet változatai. A magyar chemtrailhívők szerint a kondenzcsíkok „halálesőt permeteznek”, és nemzetközi tiltakozást szerveznek a Facebookon január 25-ére, a Petőfi Csarnokba.

Így rajzolnak az égre

A repülőgépek valóban mesterséges felhőket húznak maguk után. Ezek azért alakulnak ki, mert a 9-11 ezer méteres magasságban, ahol az utasszállítók közlekednek, mínusz 40-55 Celsius-fokos a hőmérséklet, és a felszínhez képest 90 százalékkal alacsonyabb a légnyomás. Ilyen körülmények között a levegő könnyen telítődik párával (vízgőzzel), és a víz szilárd tárgyakon kicsapódik. A gépek füstjében pont ilyen mikroszkopikus kondenzációs magvakból van nagyon sok, különféle oxidok, kéncseppecskék, koromszemcsék formájában.

Az amerikai légierő (USAF) hivatalos weboldala már 1996-ban cáfolta, hogy a kondenzcsíkok valamiféle titkos hadműveletre utalnának, és kifejtették, hogy az eredeti tanulmány csupán elvi technológiai lehetőségeket taglalt, és nem az USAF hivatalos álláspontját képviseli. Az elmélet viszont a 2000-es években egyre terjedt, és az amerikai hatóságokat bombázó felháborodott levelek hatására az USA környezetvédelmi hatósága, az EPA, a légügyi felügyelet, az FAA, a NASA, valamint a nemzeti atmoszférakutató intézet (NOAA) közös cáfolatot állított össze. Ez viszont csak olaj volt a tűzre, mert a chemtrailhívek szerint a fellépés csak azt bizonyítja, hogy a kormányzat valamit nagy erőkkel akar leplezni.

Az elmélet három legfontosabb állítása a következő. 1) Manapság jóval több a kondenzcsík, mint régen. 2) A csíkok közül azoktól kell félni, amelyek több órán át is láthatók maradnak. 3) A szokatlan mintázatú, egymást keresztező csíkok az igazán veszélyesek.

Ezeket az állításokat viszonylag egyszerű megcáfolni. Ma jóval több a légi járat is, mint mondjuk az 1960-as években, és a fapados üzleti modell terjedésével ez valószínűleg fokozódni fog. A kondenzcsíkok a légkörkutatók egybehangzó álláspontja szerint természetes okokból is megmaradhatnak több órán át. A csíkok élettartama a napsugárzástól, a hőmérséklettől, a levegő nedvességtartalmától és a repülőgép utazómagasságában jellemző vízszintes és függőleges szélnyírástól függ (ilyenkor vagy a szél iránya változik rendkívül gyorsan, miközben a sebessége megmarad, vagy pedig a sebessége változik sebesen, míg az iránya függőleges marad).

A keresztező csíkokat pedig az magyarázza, hogy a felszínről nehéz megkülönböztetni a különböző magasságú és irányú légifolyosókat, így úgy tűnhet, mintha ugyanolyan magasságban húzták volna őket.

Az elmélet egyik legelegánsabb cáfolata Szilágyi András vegyészmérnöktől, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusától származik. Lényegét tavaly szeptemberben így foglalta össze a Szkeptikusok éjszakáján: ha valóban ártalmas anyagokkal szórnának minket a levegőből, akkor speciális permetezőrendszerre lenne szükség az utasszállító repülőkön, ezeket rendszeresen, külön tartálykocsikból kellene feltölteni. Az anyagokat le kellene gyártani és eljuttatni a repterekre, vagyis a tervezés, megrendelés és beszerezés nyomán rengeteg számla és egyéb irat keletkezne. Ahhoz, hogy ez 1996 óta titokban maradjon, sok ezer ember hallgatására lenne szükség éveken át.

A teljes cikk itt olvasható.