Debbie szokás szerint a napköziben tevékenykedik, mikor idős nőt pillant meg a házuk előtt. Kedvesen eligazítja az idősotthon irányába, mire a jövevény feltápászkodik kerekesszékéből és közli, hogy nem megy ő semmilyen otthonba, inkább vesz egy fürdőt. Az idegen fájdalmasan kapaszkodik fel a tornácra, Debbie pedig finoman megérdeklődi, hogy amúgy kit tisztelhet a váratlan vendég személyében. A válasz felkészületlenül éri: Ó kicsim, hát én vagyok a nagyanyád. Megdöbbenni nincs időnk, a sittről frissen szabadult nagyi már az emeleten van és utasítja Carlt, hogy hozzon egy feszítővasat és egy kalapácsot, hogy lyukat üthessenek a fürdő falában. Ez nem a legújabb házalakítós műsor, ahol egy börtönviselt, tetovált, feltehetően drogfüggő hölgy jó útra térve alakítja szebbé az ízlésficammal rendelkezők otthonait, fegyházas poénok elsütése közben – ez a falba rejtett zsákról szól, melynek tartalma egy köteg pénz, pár üvegcse (az egyikben egy erősen megfeketedett ujj) és egy stukker. Debbie és Carl ámulnak, nagyi pedig ad nekik egy kis pénzt – legyen ez közös kis titkuk megpecsételése.