A miniszter rámutatott: a keresztény emberképet “kristálytisztán” mutatja meg egyebek mellett az a nevelőszülői hálózat, amelynek keretében célul tűzték ki, hogy 2014. január 1-jétől egyetlen egy szülő vagy család nélküli kisgyermeket sem adnak intézetbe 12 éves korig, valamint 2017. január 1-jére egyetlen ilyen korú gyermek se legyen intézetben, hanem mindegyikük családban éljen.

Balog Zoltán megemlítette: komoly felkészítő képzést indítottak a nevelőszülőknek, hogy minél jobban el tudják látni feladatukat, ebben pedig sok segítséget kaptak az egyházaktól, amelyek közül kiemelkedik a görög katolikus egyház. Azzal is igyekeznek vonzóvá tenni a nevelőszülőséget, hogy munkaviszonynak ismerik el ezt a tevékenységet – jegyezte meg.

A diakóniai, a kulturális és a közéleti munka, továbbá az oktatás fontos feladatai a keresztény közösségeknek, amiket rajtuk kívül ugyan mások is el tudnak végezni, “egy dolgot azonban csak mi tudunk: a keresztény tudatot” a nevelői, oktatói, szeretetszolgálati munkában éppúgy, mint a törvényhozásban – mondta. A keresztények életének középpontjában ugyanis ott van a mérce, amihez képest vizsgálják meg, hogy valami jó-e vagy rossz – mutatott rá.

Meglátása szerint a keresztények és a nem keresztények között az a különbség, hogy a keresztények nem próbálják meg lejjebb venni az erkölcsi “lécet” még akkor sem, ha nem tudják átugrani, szemben a nem keresztényekkel. A hívő ember tudja, hogy ha nem is viszi át mindig az erkölcsi lécet, a bűnvallomás után bűnbocsánatot kaphat – jegyezte meg.

A tárcavezető kiemelte: mércét kell állítani először magunknak, azután a társadalomnak, utóbbival pedig esélyt teremtenek arra, hogy szembesüljenek azzal, hogy mi a jó és mi a rossz. Ennek érdekében vezette be a kormány az erkölcstan oktatást, ugyanis Magyarország eddig az egyetlen volt az egykori kommunista országok közül, ahol nem volt kötelező az erkölcstan oktatás. Utalt arra: “picit rosszul esett” neki, amikor volt olyan hang az egyházak közül, miszerint ők nem kérték a hitoktatás rendszerének átalakítását, pedig “e nélkül nincs jövője az országnak”.

Majnek Antal munkácsi püspök kiemelte: az önzésre épülő társadalom nem maradhat fenn, mert ez esetben felbomlanak a családok, és nem sokkal ezután a nemzet is. Hozzáfűzte: a mai európai jóléti társadalmak tagjaiból hiányzik az elköteleződés, az áldozathozatal és a felelősségérzet.

Beszámolt arról: Kárpátalján több mint 40 felekezet működik, a római katolikusok 60 ezren, a görög katolikusok pedig 300 ezren vannak, és Kárpátalján kapták vissza a legtöbb templomot a katolikusok a kommunizmus bukása után a Szovjetunió utódállamaiban.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke arról beszélt: az egyháznak óvakodnia kell attól, hogy “irredenta próbálkozások fedezetéül szolgáljon”, ugyanakkor “Isten ellen lázad, aki magyarságát szégyelli”. Úgy fogalmazott: az erdélyi magyarság körében egyre inkább lábra kap a világpolgár szemlélet, ami a közösségeik apadásához vezethet, ezért az egyháznak a hívek között kell munkálnia a lelki megújulást.

Pásztor Zoltán kassai püspöki helynök felhívta a figyelmet: újjá kell éleszteni a felvidéki magyar társadalmat, az egyház természetes feladata pedig az élet gondozása, ami alapvetően segíti az egyes emberek identitásának kialakítását. Meg kell védeni a szülők jogát gyermekeik nevelésében elsősorban erkölcsi és vallási tekintetben – hangsúlyozta.

Tempfli Imre plébános a nyugati diaszpórában élő magyarokkal kapcsolatban elmondta: sokat jelent az idegenben élőknek a magyar papokkal való találkozás, ezért Németországban 67 katolikus missziót tartanak fenn a magyarok számára és 193 miséző helyük van, miáltal 170 ezer embert érnek el.

(Szöveg: MTI)

Az egyik legnagyobb gondnak az elmúlt 21 évben az bizonyult, hogy a felelősség megosztott volt, nem lehetett pontosan tudni, hogy ki, mikor, miért felelős, és mit lehet rajta számon kérni – mondta Balog Zoltán a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének konferenciáján tartott előadásában. Egyfajta presztízs-, pozíció- és forrásharc alakult ki az elmúlt évtizedekben, és nem akadt egy erős politikai formáció, amely ennek véget vetett volna – mutatott rá.

Balog Zoltán szerint ennek a “harcnak” a legszembetűnőbb következménye az önkormányzatok éveken át tartó eladósodottsága volt, hiszen a központi kormányzat elégtelen finanszírozása mellett kellett az önkormányzatoknak az állam által rájuk ruházott egyre több feladatnak megfelelniük, aminek sok helyhatóság nem tudott eleget tenni, vagy hitelekből finanszírozták a működésüket.

A miniszter véleménye szerint 2010-ben átfogó, hatékony változtatásra volt szükség, és ki kellett jelölni a felelősöket, továbbá az emberekkel és a helyi önkormányzatokkal el kellett hitetni, hogy “a központi állam nem ellenség”.

Balog Zoltán szerint az elmúlt évek átalakulásának egyik fontos célja a munka megbecsülése és középpontba állítása volt. Mint fogalmazott, a munkaalapú társadalom felé kell haladni, és ezt a nagy rendszereknek is támogatniuk kell. Ezzel kapcsolatban a rokkantsági fokozatok felülvizsgálatát, illetve a nyugdíj és a munkavállalás szétválasztását említette. Utóbbival kapcsolatban megjegyezte, “stílushiba” csúszott a rendszerbe, hiszen a nyugdíjaskorú orvosok esetében az államnak kellett volna kérnie, hogy egyes orvosok tovább dolgozzanak, hiszen nélkülük nem működne a rendszer.

A miniszter szerint nemzetstratégiai kérdés az esélyek kiegyenlítése és az esélyteremtés, ehhez elengedhetetlen, hogy a nagy ellátórendszerek átláthatók legyenek. Mint mondta, 2010-ig senki nem tudta, hogy Magyarországon hány tanár és orvos dolgozik hányféle munkaviszonyban, mert nem létezett egységes adatbázis, továbbá nem volt adat arról sem, hogy ki milyen jogcímen jutott szociális ellátásokhoz.
Balog Zoltán megjegyezte, a közoktatásban Klebelsberg Kunó óta ilyen átalakítás nem történt, mint az utóbbi három évben. A reformok célja, hogy a gyerekek “jobban és jobbat tanuljanak” – tette hozzá.

(Szöveg: MTI)