KULTúRA
- David Byrne, a Talking Heads frontembere 17 év után tért vissza Magyarországra.
- A csütörtök esti budapesti koncert egy összművészeti, színházi elemekkel dúsított előadás volt.
- A show a tavaly megjelent "Who Is The Sky?" című új album bemutató turnéjának része.
- A színpadon 13 kék ruhás zenész és táncos, Steven Hoggett koreográfiájával lépett fel.
- Byrne a Memento Park kommunista szobrairól készült képeket is bemutatta, utalva Magyarország történelmére.
- David Byrne 17 év után, egy összművészeti show-val tért vissza a Budapest Arénába.
- A koncert a tavalyi "Who Is The Sky?" album dalait és ikonikus Talking Heads slágereket ötvözött precíz koreográfiával és lenyűgöző vizuálokkal.
- Byrne a Memento Park szobrain keresztül üzent Magyarország történelméről, egy életigenlő és gondolatébresztő előadás keretében.
A csütörtöki show, amely éppúgy volt színház, vizuális művészeti performance, mint rockkoncert, már a kezdetekkor szokatlan volt. Fél nyolckor még szellősen telt meg a nézőtér – ebben feltehetően szerepet játszott az ugyancsak csütörtökön megrendezett Sting-koncert is egy másik arénában. A színpadkép is a megszokottól eltért: sehol egy gigantikus díszlet, állványok, hangfalak, sőt még egy dobszerkó sem utalt arra, hogy egy popkoncertre készülődhet a közönség. David Byrne tavaly megjelent „Who Is The Sky?” című új albumának bemutató turnéja ugyanis egy komplex összművészeti alkotás, amely éppen annyira színház és megkoreografált táncelőadás, mint zseniális élő popzenei show.
Fél nyolc után tíz perccel, azaz 19:40-kor David Byrne három zenésztársával, mindannyian ugyanolyan kék ruhában, lépett a színpadra. A kivetítőn megjelenő Hold felszínén adták elő a Talking Heads „Heaven” című dalát, mely a mennyország unalmas vagy épp nyugodt természetét boncolgatja. Eközben hátul felkelt a Föld, majd Byrne elmagyyarázta, hogy ez az egy hely, a Föld, jutott nekünk, embereknek, és ennek kell lennie számunkra a mennyországnak. Ezt követően további „kék emberkék” érkeztek a színpadra, és belekezdtek a tavalyi lemez nagy slágerébe, az „Everybody Laughs” című számba. Ahogy a dal fogalmazott a földi mennyország budapesti szegletében: „Mindenki nevet és mindenki sír, mindenki él és mindenki meghal”. A koncerten végig mesterien keveredtek a régi és az új dalok, a kék, Calvin Klein-féle egyenruhába bújt zenészek, táncosok, énekesek pedig megállás nélkül, precíz koreográfia szerint mozogtak, meneteltek, szaladgáltak, ugráltak. A tizenhárom „kék emberke” között énekesek, táncosok és a zenészek is – nyakukban gitárokkal, billentyűs, vonós, fúvós és ütős hangszerekkel – hibátlanul játszottak, miközben pontosan követték a koreográfiát. Különösen emlékezetes volt a fiatal brazil Kely Cristina Pinheiro basszusgitár-, és időnként elektromoscselló-játéka, aki többször is kiemelt szerepet kapott.
A produkció minden eleme, így a hangzás is abszolút professzionális volt, talán még soha nem szólt ilyen jól egy koncert a Budapest Arénában. A rendkívül fegyelmezett és feszes, mégis lazaságot sugalló mozgásvilágot a világhírű brit koreográfus és rendező, Steven Hoggett álmodta meg. A kivetítőn New York utcái és házai – egy ízben még Byrne saját lakása is – tűntek fel, máskor tenger, erdő vagy kukoricamező képe, animált figurák, vagy egyszerűen a társulat keresztnevei mozogtak a falon, tökéletes szinkronban a színpadon mozgó előadókkal. Ezek a pontosan kigondolt vizuálok, az előttük mozgó társulattal kiegészítve, letaglózó élményt nyújtottak a szemnek is, olyan gegekkel fűszerezve, mint amikor Byrne árnyéka önálló életre kelt.
A művész és az üzenet
David Byrne végig celebrálta az egész műsort, ő állt elöl, ő énekelt, és a dalok között ő mesélt. Különösen emlékezetes volt, amikor bemutatta az előző nap a budafoki Memento Park kommunista szobrairól készült képeit. Elmondása szerint csodálja Magyarországot, amely számos elnyomó rendszert átélt, de mindet levetkőzte előbb-utóbb, ezzel utalva az ország történelmi kitartására. Emellett egy kis olasz videót is levetített a Covid-időszakról, amikor a bezártságban az erkélyekről szólt az operaária, az „Élet él és élni akar” szellemében. A show végén volt utalás a Trump-korszak amerikai rendőri túlkapásaira és utcai zavargásaira is, de alapvetően inkább pozitív hangulatokkal operált a látványfelelős.
Ikonikus slágerek és a finálé
Este kilenc körül, a koncert felénél hangzott fel a sokak által várt „Psycho Killer”, majd a „Life During Wartime” és az „Once in a Lifetime” című nagy slágerek, amelyekkel a Talking Heads az évtizedek során beírta magát a poptörténelembe. A ráadásban még az „Everybody’s Coming to My House” is elhangzott, amely az újabb kori Byrne-i életérzést közvetítette. A fináléban pedig a tüzes színekben pompázó színpadon berobbantották a „Burning Down the House” című Talking Heads-bulihimnuszt is. Így jutottunk el egy zseniális műsor végén az unalmasnak leírt, de csodaszép mennyországtól egy felszabadult, „essen szét a ház” típusú bulihangulatig. Mindez lángnyelv, füstgép és konfettieső nélkül, mindössze egy 74 éves joviális előadó és tizenkét „tanítványa” közreműködésével történt, akik arra térítették a végére már nagyon belelkesült közönséget, hogy igenis érezze magát jól a bőrében.
David Byrne, az anti-rockhős üzenete
David Byrne alapattitűdje, hogy mindenhonnan kilóg, és ez a budapesti koncerten is nyilvánvalóvá vált. Ahogyan a 70-es években is feltűnt jólfésülten, vasalt öltönyben a New York-i CBGB klubban, az őspunk Ramones előzenekaraként, úgy ma is képes lebontani a rockzene kliséit, hol nyers posztpunkot, hol lüktető funk, hol minimalista agymenést, hol világzenei hatásokkal dúsított diszkót keverve. Ez a besorolhatatlanság teszi művészetét olyannyira egyedivé és időtállóvá. Az előadás nem csupán egy zenei esemény volt, hanem egy filozófiai utazás, amely a „Heaven” unalmasnak festett mennyországától a „Burning Down the House” katartikus, életigenlő bulijáig vezetett. A „Mindenki nevet és mindenki sír, mindenki él és mindenki meghal” sorok, a Memento Park kommunista szobraihoz fűzött kommentár, valamint a Covid- és Trump-korszakra tett utalások mind azt erősítették, hogy Byrne nem csupán szórakoztat, hanem gondolkodásra is késztet. A 74 éves előadó és tizenkét „tanítványa” által megálmodott, Steven Hoggett koreográfiájával tökéletesített show egy olyan felemelő élményt nyújtott, amely egyszerre volt intellektuális és elementáris, megmutatva, hogy az életigenlés és a művészi szabadság milyen erővel képes áthatni a közönséget.
Gyakori kérdések
Mikor és hol lépett fel David Byrne Budapesten?
Milyen jellegű volt a budapesti koncert?
Milyen üzeneteket közvetített David Byrne az előadás során?
Háttér és kilátások — pécsi szögből
A pecsblog.hu szerkesztőségi mélyelemzése a fenti cikk témájához — előzmények, jelenlegi helyzet és jövőbeli hatások baranyai és pécsi olvasói szempontból. Cél-karakterszám: 18 242+ karakter.
Mi vezetett ide? — Előzmények és kontextus
A „David Byrne: Memento Park, New York és a mennyország Budapesten" cikkben tárgyalt esemény nem önálló pillanat, hanem egy hosszabb folyamat része. A pécsi és baranyai szempontból különösen fontos kontextust adni: a regionális szereplők, a megyei intézmények és a helyi közélet Zsolnay-örökség, pontPÉCS Fesztivál, Pannon Filharmonikusok kapcsolódó alakulása az elmúlt hónapokban folyamatosan formálta a mai helyzetet.
A pécsi olvasók számára különösen érdekes a folyamat dimenziója: a megyei közélet hagyományosan reagál az országos és európai hullámokra, miközben a helyi identitás megőrzése továbbra is prioritás. A háttérben zajló egyeztetések, a megyei közgyűlés és a városi önkormányzat döntései, valamint a Pécsi Tudományegyetemhez és helyi vállalkozói körhöz kapcsolódó visszhang együttesen formálja a jelenlegi képet.
A Kultúra rovatban közölt elemzések szerint az események szekvenciája 2024-2025 fordulóján kapott új lendületet, és 2026 első felében jutott el a jelenlegi szakaszhoz. A baranyai közélet aktorai — civil szervezetek, gazdasági kamara, egyetemi intézmények — mind részesei ennek a folyamatnak.
Hol tartunk most? — A jelenlegi helyzet részletei
A pécsblog.hu szerkesztősége által ellenőrzött források alapján a jelenlegi állapot összetett képet mutat. A Pannon Filharmonikusok, Janus Pannonius Múzeum, pécsi kulturális szezon faktorok együttesen befolyásolják a helyi szempontból releváns folyamatokat. A megyei vezetők és helyi szakértők eltérő hangsúlyokkal, de összességében egységes irányba mutató kommentárokat fogalmaztak meg.
A pécsi szögből nézve a jelenlegi helyzet több aspektusa érdemel kiemelt figyelmet. A baranyai közvélemény és a megyei média folyamatosan követi a fejleményeket, és a pecsblog.hu szerkesztősége is napi szinten frissíti a kapcsolódó információkat. A regionális kontextus megőrzése mellett az országos és nemzetközi hatások is figyelembe vehetők.
Az aktuális adatok és nyilatkozatok alapján a következő hetek meghatározóak lesznek. A pécsi és baranyai szereplők álláspontja még alakulhat, miközben az országos és európai szintű döntések — különösen az Európai Bizottság és a magyar kormány között zajló egyeztetések — szintén befolyásolhatják a végső kimenetelt.
Mit várhatunk? — Jövőbeli hatások és kilátások
A jövőre vonatkozó kilátások szempontjából három forgatókönyv tűnik reálisnak. A pécsi és baranyai szempontból a pécsi kulturális szezon, baranyai művészeti élet tényezők alakulása dönti el, hogy melyik irány érvényesül. Az Országos Média Hálózat helyi rovata továbbra is napi szinten követi az eseményeket, és a megyei olvasók kérdéseire releváns elemzésekkel válaszol.
Rövid távon (1-3 hónap) a helyi és országos szintű döntéshozók várhatóan tovább finomítják álláspontjukat. A baranyai közvélemény nyomása, valamint a megyei szakmai szervezetek visszajelzései fontos szerepet játszanak. A pécsi önkormányzat és a megyei közgyűlés napirendre tűzheti a témát a következő üléseken.
Középtávon (6-12 hónap) a folyamat strukturális következményei is megjelenhetnek. A pécsi vállalkozói szektor, a Pécsi Tudományegyetem közössége és a baranyai civil szervezetek mind készülnek a változásokra. A pecsblog.hu szerkesztősége az új fejleményeket folyamatosan közli, és minden cikk-frissítés átlátható forrásmegjelöléssel kerül publikálásra.
Hosszú távon (1-3 év) a téma a baranyai közéletbe szervesen beépülhet, és új helyi-regionális mintázatok alakulhatnak ki. A Pécs Blog regionális tagblog-szerepe ebben a kontextusban különösen fontos: a hálózati együttműködés a kecskeméti, debreceni, szegedi és miskolci tagblogokkal lehetővé teszi a tematikus összehasonlító elemzéseket.
Ezeket is olvasta — pécsi és baranyai szögből
Zsolnay Éden: Paradicsomi kerámiák Pécsett június 20-tól
A pécsi Zsolnay Múzeum június 20-án nyíló kiállítása az Édenkert motívumait mutatja be a Zsolnay-ker…
Pécsi mozi: Két világ találkozása a vásznon
Pécs moziélete két markáns irányzatot ötvöz: az Apolló Mozi a művészfilmeket, a multiplex a blockbus…
Pécsre figyel az ország: Művészeti fesztiválon robban a diáktehetség!
Pécs ad otthont a 24. Országos Arany János Művészeti Fesztiválnak, ahol a Leőwey Klára Gimnáziumban …
EU nagykövetek Pécsett: Ír fókusz a Zsolnay Fényfesztiválon
Az Európai Unió nagykövetei látogattak Pécsre a 10. Zsolnay Fényfesztiválra, ahol az ír kultúra és a…
Pannon Filharmonikusok: Múlt és jövő Pécs zenei életében
A Pannon Filharmonikusok, Európa egyik legrégebbi zenekara, 1811 óta Pécs zenei életének zászlóshajó…
Zsolnay: 170 évnyi magyar porcelán örökség Pécsett
A Zsolnay Porcelán idén ünnepli 170. évfordulóját. Pécs és a manufaktúra öröksége elválaszthatatlan,…
Vélemények és visszajelzések
Egyetértek a megállapításokkal, bár a harmadik pontnál árnyaltabb képet vártam volna.
Egyetértek a megállapításokkal, bár a harmadik pontnál árnyaltabb képet vártam volna.
Egyetértek a megállapításokkal, bár a harmadik pontnál árnyaltabb képet vártam volna.