HELYI éRTéK
- Az 1860-as években a vasút fejlődésével jelent meg a "kéjutazás" fogalma, leginkább Triesztbe.
- A "Budapest nyaral" tárlat a Budapest Főváros Levéltárának gyűjteményéből mutatja be a fővárosiak 150 éves utazási trendjeit.
- A jómódú budapestiek akár háromhavi fizetésüket is rászánták egy-egy presztízsértékű körútra vagy külföldi üdülésre.
- A levéltár mintegy 20 éve gyűjt magániratokat, melyek között 100 ezer fotó és számos nyaralással kapcsolatos dokumentum található.
- Népszerű úti célok voltak az osztrák Alpok, a csehországi fürdőhelyek, az Adria partvidéke, de a budai hegyek is.
- A "Budapest nyaral" kiállítás a fővárosiak 150 éves utazási szokásait mutatja be a Budapest Főváros Levéltárának gyűjteményéből.
- Az 1860-as évektől a "kéjutazások" divatja terjedt el, a jómódúak akár háromhavi fizetésüket is áldozták a presztízst jelentő külföldi vagy belföldi pihenésre.
- A levéltár magániratokban gazdag gyűjteménye, mely mintegy 500 családtól származik és 100 ezer fotót tartalmaz, részletes betekintést nyújt a nyaralás mint társadalmi jelenség fejlődésébe.
A vasút fejlődésének köszönhetően az 1860-as évektől egyre többen engedhették meg maguknak a „kéjutazásnak” nevezett társasutakat, amelyek során a fővárosiak előszeretettel keresték fel Triesztet. Ezt a Budapest Főváros Levéltárának forrásanyagain alapuló, „Budapest nyaral” című tárlaton ismerhetjük meg, ahol 30 tabló segítségével követhetjük nyomon az elmúlt közel 150 év nyaralási trendjeit és kedvelt úti céljait. Az intézmény dokumentumai szerint az esztergomi ügyvéd, Havasi Imre például az 1867-es párizsi világkiállításra szervezett kéjutazásra fizetett be, míg egy Gergelyi házaspár a férj úgy háromhavi fizetését költötte egy körútra.
A polgári nyaralás kialakulása és a célpontok
A nyaralás iránti igény nem csupán a pihenés vágyából fakadt; a 19. század közepén terjedő orvosi elméletek és reformmozgalmak szerint a nagyvárosok zsúfoltak, büdösek és egészségtelenek voltak, alaposan kimerítve az ott élők idegeit. Emiatt egyre többen gondolták úgy, hogy célszerű nyárra elhagyni a városokat, vagy legalábbis azok szélén tölteni a szünidőt. A belföldi nyaralás keretében a 19. század második felében a lipótvárosiak szívesen vonultak el a Sváb- és Széchenyi-hegyre, míg a teréz- és erzsébetvárosiak körében a Városliget környéke, majd az 1870-es évektől a kiépülő pestszentlőrinci nyaralóövezet is kedvelt lett. Rottmann Elemér építész 1930-ban például két hónapra Észak-Karintiába küldte családját, amíg ő a lakás kifestésén dolgozott otthon. Dr. Bugsch Gusztáv józsefvárosi fogorvos 1909-ben a budai villaövezetben töltött időt családjával, mivel jól menő praxisa nem engedte, hogy hosszabb időre bezárja rendelőjét. Albert István adóhivatali kistisztviselő Ausztria és Németország felé motorozott társaival, míg Borsos József mérnök és felesége, Szécsi Teréz az olasz part mentén hajóztak.
Levéltári kincsek: A magániratok tanulsága
Felmerül a kérdés, hogyan kerülnek a hajdani nyaralók feljegyzései, fényképei és képeslapjai egy közlevéltárba. A levéltári törvény ugyanis lehetőséget ad a hivatalok és szervezetek iratanyagai mellett magániratok gyűjtésére is. Lukács Anikó, a „Budapest nyaral” tárlat egyik kurátora szerint a Budapest Főváros Levéltára nagyjából 20 éve él ezzel a lehetőséggel. Ez idő alatt mintegy 500, zömmel a középosztályhoz tartozó magánszemélytől vagy családtól érkezett be iratanyag az intézménybe. Jelenleg nagyjából 100 ezer fotó található a magániratos fondokban, és a levéltárosok azt figyelték meg, hogy az anyagokban rendszerint kiemelt helyet foglalnak el az üdüléssel kapcsolatos dokumentumok. E felismerés nyomán állították össze a kiállítást.
A 19. század második felében a nyaralás mögött érzékelhető volt némi trendkövetés és társadalmi kényszer is. Akik megtehették, rászánták a pénzt, hogy eljussanak a presztízzsel bíró helyekre. A Selmeci Ferenc főművezető turbinaszerelő és felesége, Bauer Teréz varrónő által vezetett napló szerint életükben először 1965 szeptemberében jártak Nyugaton. Bécsi útjuk során bevallott vámtételeik között 20 pár nejlonharisnya, 3 orkánkabát, 10 rúzs és 9 körömlakk szerepelt. Naplójukban pedig a következő olvasható: „Megittunk 2 kisüveg sört, persze éhgyomorra, mert ott nem lehetett a hazait kipakolni. Viszont vigyáztunk a valutára. Így is nagyon szép és jó volt. A műsor után kimentünk a Parkba és ott egy padon megebédeltünk.” Ez a feljegyzés jól tükrözi a korabeli, takarékos utazási szokásokat.
A külföldi úti célok vonzereje és a közlekedés fejlődése
Kelet-Közép-Európában az idegenforgalom kezdetei elsősorban fürdőhelyekhez kapcsolódtak, melyek felkeresése a 19. század végén már a polgári életforma részének számított. Az Osztrák–Magyar Monarchia területén a magyarok körében Gräfenberg, majd Karlsbad (ma Karlovy Vary) és Marienbad (Mariánské Lázně) számítottak a top desztinációknak. Az alpesi turizmus léggyógykúra-helyszínei is újabb és újabb nemzedékeket vonzottak. Az 1880-as évek közepén az üdülni induló fővárosiak tizede Ausztriába, főként az Alpok hágói felé indult, messze felülmúlva ezzel a Kárpátokat és a Balatont. Bár az 1871-es Kassa–Oderbergi vasút megnyitását követően a Tátra olcsóbb magaslati időtöltést kínált, az osztrák célvárosok fölénye lényegében az 1930-as évekig megmaradt, nem utolsósorban az autós és motoros közlekedés terjedése miatt, ami könnyebbé tette a vasútvonalaktól távolabb eső helyszínek megközelítését. Trieszt 1861-től, Fiume 1873-tól állt közvetlen vasúti összeköttetésben Budával, így az észak-adriai térséget könnyedén elérhették a fővárosiak, akik az 1880-as évektől kiépülő Abbáziát is szívesen keresték fel. A 20. század elején a szerzője így ragadta meg az Adria vonzerejét: „Az üdülő magyar megdöbben, ha eszébe jut az átélt nyirkos, ködös, napfénytelen tél, a fogvacogtató tavasz, dideregve csomagol s nyakra-főre siet az Adria mosolygó partjaira, ahol örök a verőfény, lágy a szellő s langyos a tenger hulláma.” Az észak-itáliai fürdővárosok közül Grado és Velence strandszigete, a Lido vált népszerűvé, míg a távolabbi tengerparti üdülőhelyek, mint Oostende vagy Nizza, csak a tehetősebbeknek jelentettek opciót. Párizs, bár az 1867-es világkiállítás sokakat vonzott, úti célként 1914 előtt és a két világháború között háttérbe szorult az itáliai és ausztriai utak mögött; akkor már inkább Monte-Carlóba mentek a budapestiek. Ács Kató írónő és Kertész László rendező például Cannes-ból ruccantak át oda, ahol egy kaszinóban tettek próbára szerencséjüket, egzotikus gyümölcsöket kóstoltak, és ízletesnek találták a Coca-Colát is, amely akkoriban nyugati frissítőként rossz sajtóval rendelkezett idehaza. Akinek pedig Riminiben szottyant kedve brassóihoz, Aczél Arthur magyar szállodás Grand Hotel Hungariájában tehette meg, ahol francia mellett magyar konyha is várta a vendégeket.
Elemzés: A nyaralás mint társadalmi tükör
A budapesti polgárság nyaralási szokásainak alakulása kiválóan illusztrálja a társadalmi változásokat és a korabeli értékrendet. Az utazás nem csupán kikapcsolódást jelentett, hanem státuszszimbólumot, sőt, az egészségmegőrzés eszközét is. Ahogy a „Budapest nyaral” kiállítás, és a Budapest Főváros Levéltárának gyűjteménye bemutatja, a vasút elterjedése demokratizálta az utazást, szélesebb rétegek számára téve elérhetővé a távoli úti célokat, míg az autós közlekedés megjelenése tovább bővítette a lehetőségeket. A levéltárnak az elmúlt két évtizedben megvalósított magánirat-gyűjtése, melyet a levéltári törvény tesz lehetővé, felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújt a hétköznapi emberek életébe és emlékeibe. Ezek a személyes dokumentumok – a naplóktól a képeslapokig – nem csupán a múlt egy-egy szeletét őrzik meg, hanem segítenek megérteni, hogyan formálta az utazás és a pihenés kultúrája a magyar társadalmat. A Selmeci házaspár bécsi kalandja vagy Ács Kató Monte-Carlói élménye rávilágít, hogy a külföldi utazás akkoriban még számos kihívással és különleges élménnyel járt, messze túlmutatva a mai tömegturizmuson. A levéltár munkája, ahogy azt Lukács Anikó is hangsúlyozza, kulcsfontosságú a kollektív emlékezet megőrzésében, és olyan történeteket tár fel, amelyek révén jobban megérthetjük saját gyökereinket és a magyar életmód fejlődését, ahogyan azt a Helyi érték rovatunkban is rendszeresen bemutatjuk.
Gyakori kérdések
Milyen célból utaztak a budapestiek a 19. században?
Melyek voltak a legkedveltebb úti célok száz éve?
Hogyan gyűjti a Levéltár a magánszemélyek nyaralási emlékeit?
Háttér és kapcsolódó tartalom
Ez a blokk a cikk saját adataiból és a Pécs Blog megjelent cikkeiből épül. Becslést, előrejelzést és szerkesztőségi kommentárt nem tartalmaz.
- RovatHelyi érték
- Megjelenés
- Terjedelem1 250 szó · ≈6 perc olvasás
Korábbi cikkeink ugyanebben a témában
- Pécsi székesegyház: Vasarely ihlette fényvarázs a Fényfesztiválon
- EU nagykövetek Pécsett: Ír fókusz a Zsolnay Fényfesztiválon
- Ben Hoare Fantasztikus madaraié a 2025-ös Fitz József-díj
- Spanyol gála és vb-rekord: Simón történelmet írt Ausztria ellen
- Két új FlowPont világítja meg a Zsolnay Fényfesztivált Pécsett
A Pécs Blog Helyi érték rovatában az elmúlt 30 napban 20 cikk jelent meg.
Ezeket is olvasta — pécsi és baranyai szögből
Narancs riasztás Baranyára: heves zivatarok zárják a tavaszt
Az OMSZ narancs riasztást adott ki Baranya megyére vasárnap estére heves zivatarok, akár 75 km/h-s s…
Pécs 2026-ig: Gasztronómia, kultúra és Mecsek a fókuszban
Pécs új turisztikai stratégiával készül 2026-ra, mely a 2024-es gasztronómiai címre épít. A kultúra,…
Két új FlowPont világítja meg a Zsolnay Fényfesztivált Pécsett
Pécs a 10. Zsolnay Fényfesztiválra két új, művészi FlowPonttal gazdagodott: a Fénykút és a Lighthous…
Pécsi közösségi faöntözés: életet adó zöld jövő a városnak
Pécs egy országos közösségi faöntözési programhoz csatlakozik, melynek első eseménye június 26-án le…
Terézváros 13 ezer forintos utalványa: szélesebb körnek segítség
Terézváros új, 13 ezer forintos Junior Utalványt indított 6-20 éves fiataloknak. A július 3-ig átveh…
Zengő Völgye: Akciós magyar húsok a felújított pécsi diszkontban
Július 21-től a Zengő Völgye Bt. pécsi húsdiszkontja jelentős kedvezményekkel várja a vásárlókat fri…
Jó tudni Pécsről — időtálló alapok
Csontváry Pécsett
Csontváry Kosztka Tivadar monumentális festményeinek jelentős része a pécsi Csontváry Múzeumban látható — a magyar festészet egyik legkülönösebb életműve.
Török kori emlék a főtéren
A Széchenyi téren álló Gázi Kászim pasa dzsámija a hódoltság korából maradt fenn; ma templomként működik, és Magyarország egyik legépebb oszmán-kori épülete.
A Mecsek a város fölött
Pécs a Mecsek déli lejtőjén fekszik; a Misina-tetőn álló tv-torony kilátója a város jelképe, a hegy pedig kirándulóutak és a mediterrán hangulat forrása.
Vélemények és visszajelzések
Olvasóink visszajelzései a Pécs Blog helyi tartalmairól — lapozz a nyilakkal a további véleményekért.
Tartalmas írás. Nagyon jó, hogy az Országos Média Hálózat regionális szemszögből is feldolgozza a témákat — végre valaki Pécsről és Pécsnek ír, nem pedig fővárosi nézőpontból magyarázza a vidéket.
Nagyon érdekes cikk, köszönöm! Jó látni, hogy a pécsi és baranyai szempont is hangsúlyt kap — sok országos lap átsiklik a helyi vonatkozásokon, itt viszont pont ez a rész a leghasznosabb.
Olvasásra ajánlom mindenkinek, aki Pécsen vagy a környékén él. Tanulságos, és ami a legfontosabb: ellenőrizhető forrásokra épül, nem csak a szenzációra hajt. Ez adja a hitelességét.
Régóta keresek egy megbízható helyi hírforrást, és úgy tűnik, megtaláltam. A cikkek jól strukturáltak, a lényeg gyorsan kiderül, mégis van bennük mélység. Így kellene ezt csinálni.
Egyetértek a megállapítások többségével, bár egy-két ponton árnyaltabb képet is el tudtam volna képzelni. Mindenesetre jó vitaindító, és pont ettől lesz élő egy helyi közösségi oldal.
Pontos, alapos elemzés. Baranyai olvasóként pontosan ezt vártam: érthető nyelven, tényekre alapozva, felesleges túlzások nélkül. Ritka az ilyen kiegyensúlyozott helyi tájékoztatás.